Szénhidrátok és az Amiláz

Megfigyeltük már, hogy vannak olyan, vasággyal maximum 60 kg-s férfi ismerőseink akik ha reggeltől estig Milkát esznek akkor is kockás a hasuk? Szinte minden hölgynek van egy olyan barátnője aki alig látszik ki a földből, nincs 50 kg, de amikor elmennek enni, akkor egy fél lovat is el tud fogyasztani – ami persze a súlyán egyáltalán nem látszik meg. Közben meg ott vagyunk mi – „Ha csak ránézek az ételre hízok.” – akik küzdünk foggal-körömmel, hogy elérjük a kívánt célt.

Ha megkérdeznek minket, hogy mi a különbség, a válasz mindig ugyanaz: genetika. Ez egy könnyen dobálható szó, pontosan senki nem tudja, hogy a genetikánk miben is különbözik és hogyan befolyásolja azt, hogy elhízunk-e vagy sem. Ha bedobjuk a „genetika” szót, akkor mindenki egyet- és megértően bólogat, majd halad tovább a beszélgetés.

Azt gondolom, hogy azt, hogy valaki hogyan lehet vékony napi 2-3 tábla Milka mellett, azt lehet a genetikára fogni. Azt, hogy az ember miért túlsúlyos azt nem. Az előbbiben a genetika kompenzálja az ember szokásait, az utóbbiban az ember nem képes kompenzálni a szerencsétlenebb genetikájának a következményeit.

Nézzünk viszont egy példát olyan genetikai különbségre ami a táplálkozáshoz köthető: a nyálunkban található α-amiláz enzim.

A szénhidrátok (keményítő) lebontása a szervezetünkben több lépésben történik. A folyamat a szánkban kezdődik az α-amiláz segítségével, a gyomorban átmenetileg leáll, majd a vékonybelünkben a hasnyálmirigy α-amiláz enzimjei (2 féle van) folytatják az emésztést. A legutolsó lépés – a lebontás befejezése – az, amikor szabad glükóz (és monoszacharidok) képződnek a vékonybél kefeszegélyének sejtjein. Amikor az ételünket összerágjuk és elkeveredik a nyálunkkal, akkor az α-amiláz megkezdi a szénhidrátok emésztését.

A gyomorba kerülő α-amiláz részlegesen deaktiválódik és a szénhidrátok emésztése leáll átmenetileg. A legtöbb tankönyv szerint a nyálban található amiláz az emésztés szempontjából elhanyagolható, a fő munkát a hasnyálmirigy enzimjei végzik. Ugyanakkor már számos kutatás igazolja azt, hogy a nyál amiláz eljut a vékonybélig és ott hozzájárul a keményítő emésztéséhez – a hozzájárulás mértéke függ a gyomorsav mennyiségétől, de 10 és 30 % között található (ez azért igen jelentős!).[1]

Mindez nagyszerű, de hol a genetika? Nos a nyál α-amilázban.

Genetika 20 másodpercben:

  • Az emberi génkészlet (nagyjából 18.500 gén) 23 darab kromoszómán található meg.
  • A testi sejtjeinkben mindegyik kromoszómából 2 van (egy anyutól, egy aputól) – összesen 46 darab.
  • Ebből következik, hogy minden egyes génünkből (kivétel szex kromoszómákon található gének a férfiaknál) minimum 2 darab másolatot cipelünk (egyet anyutól és egyet aputól).

Viszont előfordulhat, hogy az evolúció során, valamilyen okból a egyes gének száma megnő – megsokszorozódnak a genomunkban. Így történt ez a nyál amilázzal is. Ha összegyűjtünk egy csapat embert és megnézzük bennük az α-amiláz gének számát akkor a következőt tapasztaljuk: lesz akiben összesen 2 másolat található (az elvárható mennyiség egy gén esetén), lesz akiben 3-4-5, de olyat is találhatunk akiben 20![2] Jellemzően az olyan népekben magasabb az amiláz másolatok száma akiknek az étrendje nagyobb mennyiségű szénhidrátot tartalmazott a fejlődés során (tehát például eszkimókban alacsony a szám, míg a száraz helyen élő vadászó-gyűjtögető népeknél magasabb).

Minél nagyobb számban van jelen a gén, annál több amiláz kerül a nyálunkba. A több amiláz a szénhidrátok gyorsabb emésztését jelenti. A szájban történő gyors emésztés eredményeként megnő az ún. „preabszorptív” inzulin reakció – ez az amikor a szervezet édes íz hatására elkezd előre inzulint termelni, hogy a vércukor ingadozás kisebb legyen . A nagyobb preabszorptív inzulin eredményeként alacsonyabb lesz a vércukorszint emelkedése.[3] Egyes elméletek szerint pedig a magas amiláz szint és a rágás befolyásolja a belünkben étel hatására termelődő hormonok (GLP-1, GIP) mennyiségét és ezáltal a jóllakottság érzést is.

Összefoglalás: ember és ember között komoly genetikai különbségek lehetnek az étrend szempontjából. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy ne sablon étrendeket használjunk, hanem mindent igazítsunk a saját igényeikhez.

Sajnos egyenlőre olcsó és gyors, otthon elvégezhető genetikai tesztelés még nem áll rendelkezésünkre, így csak alternatív megoldásokat tudunk alkalmazni:

A klienseimnek mindig elmondom, hogy az étrend megírásakor kitöltött tesztek abban segítenek, hogy valamennyire személyre (rájuk) tudjam szabni az étrendet, de ezt igazán csak több hetes követés mellett lehet megtenni. Leírsz egy étrendet, tartod 1-2 hétig, megfigyeled, hogy hogyan érzed magad, megfigyeled a teljesítményed a teremben, a közérzeted és a tested változását, majd finomítasz/javítasz rajta. Alapvetően mindenkinél egy alacsony szénhidrátos megközelítést javaslok – akár 2 hétig 0 g szénhidrát (leszámítva a zöldségeket) -, és onnan titráljuk fel a szénhidrátot az ideális mennyiségig.

 


Irodalomjegyzék

  1. Dig Dis Sci. 1987 Oct;32(10):1097-103.

Passage of salivary amylase through the stomach in humans.

Fried M1, Abramson S, Meyer JH.

  1. J Nutrigenet Nutrigenomics. 2012;5(3):117-31. doi: 10.1159/000339951. Epub 2012 Sep 3.

Copy number polymorphism of the salivary amylase gene: implications in human nutrition research.

Santos JL1, Saus E, Smalley SV, Cataldo LR, Alberti G, Parada J, Gratacòs M, Estivill X.

  1. J Nutr. 2012 May;142(5):853-8. doi: 10.3945/jn.111.156984. Epub 2012 Apr 4.

High endogenous salivary amylase activity is associated with improved glycemic homeostasis following starch ingestion in adults.

Mandel AL1, Breslin PA.

One thought

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s