Rossz Tudomány?

A médiából napi szinten vagyunk bombázva az új „csodaszerekkel”, minden héten másról derül ki, hogy meg fog ölni minket, heti rendszerességgel derül ki mindennapi élelmiszerekről, hogy rákot okoznak, és persze havonta 1-2 „sejtszinten öli a rákot” illetve „véd a rák ellen”, „fiatalság forrása” és „tovább fogsz élni” cikkel is találkozunk. Ha a cikkeknek csak a fele igaz lenne, akkor az emberek egy része 30 évesen, a másik pedig 130 évesen halna meg. Mindeközben persze minden egyes cikknél ott van, hogy „legújabb tudományos kutatások” ill. „tudósok kimutatták”, stb. Ráadásul az információk gyakran egymásnak ellent mondanak. Az ember arra a következtetésre jut, hogy ezek a tudósok teljesen hülyék, a tudomány pedig egy érthetetlen katyvasz, ahol mindenre találunk példát és ellenpéldát is. Nos, EZ NEM IGAZ! Ezt csak a média állítja be így (ha esetleg azt hitted, hogy a médiában a tudományos cikkeket tudósok írják, hát nem… átlagos újságírók, nulla tudományos kritikával és előképzettséggel).

A tudomány egyértelmű, érthető és következetes. Csak – mint mindig – az ördög a részletekben rejlik (amit persze a mai felszínes média nem közöl, sőt valószínűleg ők sem olvastak bele – hiszen nem értenek hozzá…).

Miért van szüksége a médiának minderre? Az 1930-as évek előtt az orvosok nagyjából tehetetlenek voltak a betegségekkel szemben. Volt morfium és kész. Aztán jött a penicillin, ami egy hatalmas áttörés volt és megindult a gyógyszerfejlesztés aranykora: 1950 és 1990 között fejlesztették ki a legtöbb áttörő sikert elért gyógyszert. Manapság már az új, átütő eredményt elérő molekulák száma drasztikusan lecsökkent – abból meg nem lehet hírt csinálni, hogy „ennek kevesebb a mellékhatása mint annak”. Még akkor se, ha ez a betegek számára hatalmas életminőségbeli különbséget jelent. Így – ahogy mondani szokták – kénytelen a média habosítani azt a bizonyost…

„De hát ott vannak a kutatások…” mondod Te. Nos igen, van pár tudományos cikk amit felsorolnak (ha veszik a fáradtságot). Ha ezekbe bele olvasunk kiderül, hogy közük nincs ahhoz, amit hírben állítottak.

Kezdjük az elején: milyen kísérletek is vannak?

  1. Lehet kísérletezni molekulákkal – izolálunk egy fehérjét, plusz egy kis molekula (hatóanyag) és vizsgáljuk, hogy kapcsolódnak-e – mindezt egy lombikban. Ha igen, szuper, szedjük azt a hatóanyagot? Természetesen nem. Az, hogy egy vizes oldatban összekapcsolódnak nem jelenti, hogy ha bevesszük a hatóanyagot, akkor az felszívódik, eljut a fehérjéig, hozzákötődik és még azt a hatást is kiváltja amit mi gondolunk.
  2. Sejtes kísérletek – na itt jön a kedvencem, a „sejtszinten öli a rákot” (miért milyen szinten ölné, társadalmi szinten, atomi szinten?). A sejtes kísérletek során egy adott szövetből kivett sejteket tenyésztenek tulajdonképpen lombikokban. Ehhez adják a tesztelt anyagot, és valamilyen változót mérnek. Például: zsírsejtek kitenyésztve, teszünk bele koffeint és a glicerin mennyiségét mérjük a „löttyben”. Ha nő a glicerin, akkor arra lehet következtetni, hogy a koffein fokozza a zsírégetést. A lombikban tenyésztett sejtek nagyon érzékenyek, könnyen elpusztulnak – gyakorlatilag bármi képes őket megölni, akár az is, ha nyitva marad az ablak és huzatot kapnak. Csak, hogy tisztázzuk: A MOSÓSZER IS MEGÖLI A LOMBIKBAN TENYÉSZTETT RÁKOS SEJTEKET MÉGSEM ISZOL BELŐLE NAPI 3 POHÁRRAL. (Egyébként meg: melyik rákot? Van egy pár… Írd be a Google-be, hogy „types of cancer”…)
  3. Állat kísérletek – például patkányokon lehet vizsgálni, hogy egy adott anyag menyire mérgező, hatással van-e a zsírégetésre, az izomépítésre, és így tovább. A helyzet az, hogy nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni ezekből a kísérletekből. Gyógyszerfejlesztésnél kötelező a patkányon végzett mérgezés vizsgálat, mégis volt olyan, hogy ami patkányban ártalmatlan volt, az az első emberi vizsgálatban megölt pár résztvevőt. Ez sajnos megesik, senki nem hibás érte, maximum az evolúció – különböző fajok eltérően reagálnak.

Az eddig felsorolt kísérletek egyetlen egy dologra alkalmasak: hipotézisek kreálására – semmi másra! Vagyis, ha egy anyag patkányban elért valamilyen hatást, akkor lehet tervezni egy emberekkel végzett vizsgálatot, de nem mondhatjuk, hogy akkor emberben is azonos lesz a hatása amíg nem teszteltük!

  1. Emberi vizsgálatok – emberekkel kísérleteket nem végeznek, csak vizsgálatokat. Ezeknek is számos típusa van, ebből itt most hármat említek meg: azt amivel hülyíteni próbálnak, azt ami hasznos és azt ami feloldja az ellentmondásokat.
    • Amivel hülyíteni próbálnak: ezek az ún. Observational Study-k, vagyis megfigyeléses vizsgálatok. Behívnak pár ezer embert, mérnek valamilyen értéket náluk (pl. C-vitamin szint, D-vitamin szint, gyulladásos markerek) és utána ezt összehasonlítják valamilyen betegség/esemény gyakoriságával. Például, akiknél magasabb a C-vitamin vér szintje (mondjuk 25 %-kal), azoknál átlagosan 15 %-kal csökken az infarktusok száma. Tehát akkor a C-vitamin megakadályozza a szívinfarktust? NEM! Legalábbis ebből a kísérletből nem derül ki. Az asszociáció nem kauzalitás – ha két dolog egy időben történik, az nem jelenti, hogy az egyik okozta a másikat. (Félreértés ne essék, ezek a kutatások nagyon hasznosak, és nem a tudósok próbálnak vele hülyíteni, hanem a média). Honnan tudhatjuk, hogy megakadályozza? Klinikai vizsgálat!
    • Ami hasznos: ezek az ún. klinikai vizsgálatok. Fognak két csoportot, az egyik placebot kap, a másik C-vitamint 2-5-10 éven keresztül és utána megnézik volt-e különbség a két csoportban az infarktusok száma között. Vagy rövidebb ideig adják, de valami az infarktushoz szorosan köthető markert vizsgálnak és abból következtetnek. Ezek az ún. kettős vak placebo kontrollált vizsgálatok. Ezeknek viszont gyakran ellentmondó eredményei vannak – egyik mutat pozitív hatást, másik nem. Hogyan lehet akkor dönteni? Az ún. Systematic Review-ek segítségével.
    • Ami feloldja az ellentmondásokat: ezek a szisztémás összefoglalók összeszedik például az összes olyan klinikai vizsgálatot ami a C-vitamin kiegészítés és a infarktusok kapcsolatát vizsgálta, ezek adatait egyesítik és ezen végzik el a statisztikai vizsgálatot. Ezekből általában már kiderül az igazság. (Persze ezeknek a teszteknek is megvan a maga problémája, de ez egy másik cikk témája.)

Összefoglalva: legközelebb amikor valami baromság ugrik feléd a médiából, akkor állj meg egy pillanatra és gondolkozz el. Kérdezd meg: van-e irodalom felsorolva. Ha nincs, kuka, semmit nem ér, akárki kitalálhatta („brit tudósok felfedezték…” ismerős?). Ha van irodalom, akkor irány a PubMed (Google-be írd be, elsőnek dobja ki), másold be a hivatkozást és máris elolvashatod a kivonatát. Abból pedig kiderül, hogy csak hülyítenek, vagy sem.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s