Akaraterő

Talán az egyik legnagyobb hazugság, ami rendszeresen téma, amikor a fogyás, átalakulás szóba kerül: az akaraterő. Akaraterő kell, hogy tartsd az étrended, akaraterő kell, hogy lemenj edzeni, akaraterő kell, hogy ellenállj a sütinek/kólának/ciginek. Ha van akaraterőd, csodálnak. Ha nincs, meg vagy bélyegezve.

„I can resist anything but temptation”

“Ellen tudok állni mindennek, csak a kísértésnek nem.”

Oscar Wilde

Létezik az, amit mi akaraterőnek hívunk?

Most komolyan, létezik? Szerintem igen. Nem a létezése a kérdés – hanem a haszna és a funkciója. Persze, amikor viszket valami és nem vakarod meg, vagy amikor éhes vagy és a boltban hívogatnak a csokik, de tudod, hogy otthon van az egészséges étel és nem veszel csokit, hanem kibírod hazáig – ilyenkor mindig az akaraterődet hívod segítségül. Ezekben a helyzetekben kifejezetten hasznos tud lenni.

Akkor mi a baj az akaraterővel?

  1. Az, hogy az akaraterő nem végtelen. Nem úgy van, hogy megszületsz egy előre meghatározott mennyiségű akaraterővel, és ha sok, akkor rengeteg ideig bírod a diétát, ha pedig kevés, akkor nem tudsz diétázni. Nem állandó a mennyisége. Több kutatás is igazolja, hogy az akaraterő véges – ki lehet meríteni (ezért javasolják, hogy a nehéz dolgokkal kezd a napod, mert későbbre már nem marad akaraterő). Ergo, nem számíthatunk a segítségére, ha valaki este kínál meg minket sütivel/cigivel/alkohollal. Ha egy embert beültetünk egy kísértésekkel teli szobába, előbb utóbb valami „elenged”. Egyszer könnyű nemet mondani. Egymás után 1000-szer már nehezebb.
  2. Az akaraterő vércukor függő. Ha a vércukorszint nem stabil, és egy bizonyos érték alá csökken, akkor a testünk átkapcsol „pánik” üzemmódba. Aki olvassa az oldalt, az már többször látta ezt leírva: „Magas vércukorral évtizedeket lehet élni, túl alacsonnyal (hipoglikémia) perceket.” Az agyadban ilyenkor lekapcsol a frontális lebenyed, és az alapvető, létfenntartó funkciók veszik át a helyet – megfigyeltük már, hogy amikor éhesek vagyunk, milyen könnyű ideológiát gyártani arról, hogy végülis miért érdemeljük meg azt a csokit? Az akaraterő egy nagy adag glükózon „rágja át magát” amikor használjuk – az agyad a tested tömegének ötvened része, mégis a napi energiafogyasztás 20 %-t teszi ki!
  3. Az akaraterő lehetőséget ad számos embernek arra, hogy a felelősséget magáról, megint valami másra hárítsa: „Hát, nekem nincs akaraterőm ehhez… Nem tehetek róla, én így születtem.” Már több írásomban is hivatkoztam rá, hogy az egyetlen ok, amiért nem olyan a tested amilyennek Te szeretnéd az, hogy nem vállalod érte a felelősséget. A „nincs akaraterőm” csak egy újabb kifogás, aminek a lényege, hogy azt mondhasd: „Valami olyan miatt vagyok kövér, amit nem tudok befolyásolni. Innentől kezdve nem kell rosszul éreznem magam, hogy nem fogyok le, mert nem is tudnék lefogyni, akármit is csinálok.” Az akaraterő nem léte csak egy újabb kifogás ami – mint a többi – érvénytelen. Te vagy a felelős. Csak rajtad múlik.

Rendben, ha nem az akaraterő, akkor mi?

Hát ez nagyon egyszerű. Figyelem: egyszerűt és nem könnyűt mondtam. Minden nap számos döntést hozunk meg. Itt nem csak arra gondolok, hogy melyik ruhát vegyük fel, de arra is, hogy mit eszünk, elmegyünk-e edzeni, milyen emberekkel töltjük az időnket.

A Te döntéseid azt tükrözik, hogy Te mit szeretsz igazán.

Ha jobban szereted a tested és a kockás hasad, mint a fánkot, akkor nem fogsz fánkot enni. Ha jobban szereted a sört és a pizzát, mint a kockás hasat, akkor sört és pizzát fogsz enni. Ez ilyen egyszerű. Ez nem akaraterő kérdése. Megfigyeltük már, hogy aki leszokott a cigiről, mindenki úgy tette, hogy eldobta és többet nem gyújtott rá? Most akkor mi van, nekik több évig kitart az akaraterejük? Nem. Jobban szeretik az egészségüket, a tüdejüket, a sportteljesítményüket, a bőrüket, vagy épp a gyereküket, mint a cigit. Abban a pillanatban, hogy eldobták – vége. Hoztak egy döntést és onnantól kezdve nem volt visszaút.

Itt úgy gondolom elértünk a legfontosabb ponthoz – és egyben vissza is kanyarodtunk a felelősség vállalás kérdéséhez:

Emberként döntést hozunk.

A döntéseinknek vannak következményei.

A következményekért pedig vállalni kell a felelősséget.

Ezek nem tőlünk független dolgok. Nem a szomszéd, nem a szüleid, nem a nagymamád tehet róla. Elmész az ismerőseidhez, miután elkezdtél diétázni és süteménnyel, meg pálinkával kínálnak. Te pedig egyből: „Jaj, ők a hibásak, miért nem értik meg?” Már miért értenék? Nekik fontos, hogy Te hogy nézel ki? Ők döntötték el, hogy Te nem eszel süteményt? Nem. TE döntötted el. Mi a következménye a döntésednek? Hogy lesz, amikor megkínálnak és vissza kell utasítani. A felelősséget Neked kell érte vállalnod – azzal, hogy nemet mondasz.

Vagy, azt mondod, hogy „Rendben, tudom magamról, hogy ha odamegyek, nem tudok nemet mondani”. Ennek függvényében döntesz (megint TE és nem más): odamegyek és eszem (mert ezt jobban szeretem), vagy nem megyek el.

A döntéseket meg lehet könnyíteni a megfelelő szokások kialakításával. Én minden reggel megiszom 2 pohár vizet. Ez már szokás: nem kérdés, hogy megiszom-e, nem gondolkodom reggel, hogy megiszom-e, sőt, igazából magamnál sem vagyok még, mikor már engedem a pohárba a vizet. A minden reggeli döntésből egy szokást csináltam – és így már nem kell döntenem. Az akaraterő képes lehet minket „átsegíteni” akár több hét diétán is – ez az oka, hogy a különféle „sztár-diéták”, amikkel „10 hét alatt 10 kg-tól szabadulsz meg” még mindig jelen vannak. A hölgyek hatalmas energiát mozgósítanak, átmenetileg képesek tartani magukat a diétához (behatárolt ideig), lemegy az ígért testsúly, majd abbahagyják és elkezd szépen visszamászni. Ennél sokkal jobb felhasználása az akaraterőnek a megfelelő szokások kialakítása.

AKARATERŐ –>POZITÍV SZOKÁSOK –-> EREDMÉNYEK (ERŐLKÖDÉS NÉLKÜL)

Összefoglalva: Az akaraterő, mint üzemanyag, csak rövidtávra elég – használd arra, hogy új szokásokat alakíts ki, amiket utána erőfeszítés nélkül be tudsz tartani. A döntéseid azt tükrözik, hogy Te mit szeretsz igazán. A döntéseid következményekhez és eredményekhez vezetnek. Csak Te vagy a felelős a testedért.

2 thoughts

  1. Köszi, jó írás!
    A saját tapasztalatomat írnám le:
    többször nekikezdtem az egészséges életmódnak,ilyenkor 100% on “pörögtem” diéta, semmi édesség, kevesebb kalóra, sok mozgás. Egy pár hónap után leálltam a dologgal, talán az első nehézségnél(fáradság, depresszió,az egészséges életmód miatti odafigyelésbe való beleunás,vagy betegség) feladtam.

    Aztán tavaly mentünk barátokkal egy nagy kétnapos kerékpáros balatonkörre, és akkor szembesültem amikor emelkedőkön lemaradtam, vagy meg kellett állni mert befáradtam, ők pedig könnyedén mentek, hogy ezen változtatni kell. Ugyanakkor a túra után megfogalmazódott bennünk, hogy jövőre egynap alatt kellene megcsinálni. Mivel tapasztalatból tudtam hogy két nap is nagyon kemény nekem, és a nálam jóval edzettebb barátom mesélte hogy egy ilyen alkalommal mennyire kikészült, ezek az élmények nagyon nagy elhivatottságot adtak, és ami a legfontsabb egy célt. Júli végére lőttük be a dolgot, februárban kezdtem el a rákészülést, akkor 180cm es magassággal 110 kilósan. Most 98 kilónál járok, és 70km-ert 26.5-es átlaggal le tudok már tekerni cross-trekking kerékpárral.

    Nagyon fontos egy kitűzött cél – legyen az egy balaton kör, vagy egy balatonátúszás, egy maraton, vagy egy futóverseny! ez hatalmas lendületet ad. Ezelőtt csak edzettem, diétáztam a vakvilágba nem is lett eredménye..

    Keressünk célokat és érjük el őket! amikor elérjük, (de akár már a sikeres fejlődést látva is) óriási endorfin termelés keletkezik, madarat lehet az emberrel fogatni!

    ezzel biztatok mindenkit! jó ezdést, jó sportot! egészséget mindenkinek
    üdv

    Liked by 2 people

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s