Az étrend nem vallás

Az étrendek világa gyakorlatilag olyan, mint egy kusza, posványos mocsár – van ott minden. A guruk egy része megesküszik arra, hogy az ember növényevő és nincs szüksége állati fehérjére/táplálékra. Van, aki megesküszik, hogy a sav-bázis egyensúlyt kell a lúgos irányba eltolni, és ez az egészség, a fogyás, a szépség kulcsa. Vannak, akik a szénhidrátokat démonizálják és vannak, akik csak bizonyos ételeket/ételcsoportokat: hüvelyesek, tejtermékek, stb. Van, aki azt mondja, hogy nyersen kell enni a zöldséget, gyümölcsöt, és még a húst is, mivel az emésztőrendszerünk erre lett kitalálva.

És még sorolhatnám.

Mi itt a fő probléma?

Nagyon egyszerű: vegyünk egy témát – legyen egy olyan, amit gyakran kérdeznek tőlem, vagyis:

A tejtermékek akkor most jók vagy nem?

Dobjuk fel ezt a kérdést. Egyből jönni fog valaki, aki elmondja:

Igen, fantasztikusak, mert jót tesznek a csontoknak.

Ezzel egy időben jön valaki más, aki azt mondja:

Nem, mert a tejben van kazein, a kazein pedig egy erősen gyulladást keltő anyag és inzulin rezisztenciát, PCOS-t, bélproblémákat, stb. okoz.

Itt áll velem szemben ez a két ember. Felmegyek PubMed-re, rákeresek az említett kérdésekre és a következőt látom: mind a két állítást alátámasztja kutatás – és mivel nem egymásnak ellentmondó állítások, ezért akár mind a kettőnek igaza is lehet. Ehelyett mi történik? Mind a kettő erősködik tovább, hogy „DE NEM, MERT…” és mondja azt, hogy szerinte a tej miért jó, vagy miért nem jó. Vagy esetleg megpróbálják a másik érveit lesöpörni azzal, hogy a sajátjuk fontosabb, például így: „Kit érdekelnek a csontok, ha kövér, szőrös nő leszel, aki meghal infarktusban, miután 10 évet szenvedett bélgyulladásban!” És így tovább. Ilyenkor én (ill. a kedves olvasó) egy dolgot tehet: amíg ezek egymást marják elkezd óvatosan hátrálni és megpróbál észrevétlenül eltűnni a színről.

homers

Miért kell sietve távoznunk?

Mert abban a pillanatban, amikor valakinek nem a tények számítanak, hanem az, hogy „A TEJ ROSSZ” vagy, hogy „A TEJ JÓ”, abban a pillanatban nem értelmes beszélgetést és eszmecserét folytatunk, nem tapasztalatokat osztunk meg. Az egész kérdés egy vallássá, hitté degradálódott. Vallással/hittel pedig nem lehet vitatkozni – erre remek példa minden ember, aki szerint a Föld lapos… (Igen, Amerikában vannak ilyenek.) Amint meghallod a szavakat „Én ebben hiszek/nem hiszek”, menekülj. (Azoknak, akik azt mondják, én ebben hiszek/nem hiszek pedig csak annyit, hogy a tudomány olyan, mint a gravitáció – hiszed/nem hiszed, attól még az úgy van…)

Amikor valaki nekem felteszi a fenti kérdést – vagyis, hogy a tejtermékek jók-e, vagy sem – a következőt szoktam válaszolni:

  • A szakirodalomban a következőkről már találtam kutatást:
    • a tejtermékek fogyasztása elősegíti a fogyást.
    • a zsíros tejtermékek fogyasztása és a szív- és érrendszeri betegségek, ill. elhízás között nincs kapcsolat.
    • a tejben található kazein bizonyos embereknél gondot okozhat – emésztési problémák, autoimmun betegségek.
    • A kutatások egyesített elemzése (ún. meta-analízise) alapján a tejtermékek vagy nem hatnak a csontokra, vagy jót tesznek a csontoknak – elsősorban a tej és a joghurt merül fel. A kutatások nagy része fiatal nőket vizsgált – a férfiak alulreprezentáltak, így róluk nem tudunk biztosat mondani.[1]
  • Személyes tapasztalataim a tejtermékek használatával:
    • Vendégekkel: mindig 3 hét tejtermékmentes étrenddel kezdünk. Ez egy kezdeti, „beindító” fázis. Utána egyesével vissza lehet vezetni mindent, miközben figyeli az ember a bőrét, a testsúlyát, stb. Azoknál, akik autoimmun pajzsmirigy problémával küzdenek, az első három hétben megindult fogyás a tejtermékek (elsősorban a túró és a sajt) visszavezetésével megáll, majd ezek ismételt elhagyásával újra beindul. Vannak viszont vendégek, akiknél a tejtermékek nem befolyásolják a fogyást.
    • Magamon: diétám befejeztével visszatettem a túrót az étrendbe. Gyakorlatilag semmit nem változtattam, csak napi 250 g zsíros túrót hozzátettem az étrendemhez. Ezzel kb. napi 450 kcal többletet jelent, vele együtt 40-45 fehérjét, 30 g zsírt és 10 g szénhidrátot. Hétről-hétre követem a súlyom és a testzsírom – és az extra kalória bevitel ellenére csökkent a testzsír, de a testsúly nem. Eközben nem volt semmilyen bélproblémám. Ez alapján úgy döntöttem, hogy a túró nem gátolja a fogyásomat (sőt!), és ezért számomra egy teljesen elfogadható része az étrendemnek.

Nézzünk meg még néhány kérdést, amin az emberek hajlamosak vallási háborút indítani:

  • Hüvelyesek:
    • A hüvelyesek fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.[2,3]
    • A hüvelyesek beiktatása az étrendbe javítja a glükóztoleranciát.[4]
    • A hüvelyesekben található lektinek bélproblémákat okozhatnak, ill. növelhetik a bél áteresztőképességét.[5-7] Emellett a hüvelyesekben található antitápanyagok (lektinek, proteáz inhibítorok) rontják az emésztés hatásfokát.
    • A megfelelően elkészített hüvelyesek nem tartalmaznak lektineket, proteáz inhibítorokat és egyéb antitápanyagokat.[8-10]
  • Telített zsírok:
    • A telített zsírok nem okoznak szív- és érrendszeri betegségeket.
  • Vegán étrend:
    • Az ember mindenevő – nem növény és nem hús, minden.
    • A gorilla a fűtől lett nagy – de mi nem vagyunk gorillák. (Néha ők is esznek húst, amúgy…)
    • Túl lehet élni egy tisztán növényi alapú étrenden – sőt, még jól is lehet kinézni.
    • Nincs csúcsteljesítmény és élsport állati táplálékok nélkül.
    • Az állati táplálékok tápanyagsűrűsége sokszorosa a növényi táplálékokénak – értsd: vitaminok, ásványi anyagok és azok biológiai hasznosulása.
  • Mediterrán diéta:
    • A Mediterrán diéta, melyet az új, divatos étrendek annyit szidnak, igenis hatásos eszköz a fogyáshoz.
    • A Mediterrán diéta, bár hatásos, nem a legjobb eszköz a fogyáshoz.

A tudomány egy remek eszköz – de a mai módszerek és kutatások még nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Az egyéni variancia végtelen. Ami jó nekem, nem biztos, hogy jó másnak is. Anno, amikor a ketogén étrenddel kísérleteztem, egy közeli ismerősöm (hölgy) is kipróbálta. Én a harmadik nap után hibátlanul éreztem magam. Ő 4 hét múlva is szenvedett és alig várta, hogy vége legyen. Vagy például, az embereknek a bele is eltérő érzékenységű – én a rohadt túrót is meg tudom enni mézzel (hogy ne érezzem, hogy savanyú) és még fel sem puffadok. Van, akinek már attól megy a hasa, hogy azt hiszi, hogy rohadt volt a túró. És persze, akkor még az egyéni szénhidrát tolerancia és inzulinérzékenység problémájáról még nem is beszéltünk…

Mindez szép és jó, de akkor mit tudunk valójában az egészséges emberi étrendről?

Itt jutunk el Weston A. Price munkásságához. Őt a táplálkozás tudomány Charles Darwin-jának szokták nevezni. Bejárta a világot és különböző népcsoportokat látogatott meg, feljegyzéseket készített arról, hogy mit ettek és fotókat az emberekről. Utána pedig felkutatott olyan, az adott népcsoporthoz tartozó embereket, akik beköltöztek a városokba és megváltozott az étrendjük – és őket is megvizsgálta, és róluk is fotókat készített. Az eredményeit „Nutrition and Physical Degeneration” (Táplálkozás és testi degeneráció) című művében közölte. A lényeg az volt, hogy az egyes népcsoportok szabadon élő tagjai és városba költözött tagjai között a különféle betegségek megjelenésének a valószínűsége jelentősen eltért. Akik a városokban éltek, azoknál megemelkedett a különféle betegségek kockázata/megjelenése. Price fogorvos volt – az egyik dolog, amit vizsgált a lyukas fogak száma volt. Az egészségbeli változással párhuzamosan, a városba költözés eredményeként megváltozott az étrendjük is – mely (mint az összefoglalóban tételesen olvasható) tápanyagokban szegényebb lett. Price a megváltozott étkezés és a fizikai degeneráció közötti kapcsolatot mutatja be, a fent említett művében.

Mindez nagyon érdekes, de azzal, hogy ha jól eszünk, akkor egészségesek maradunk, ha „nem jól” akkor pedig nem – nos, ezzel sok újat nem mondtunk. Ami inkább érdekes az az, hogy mit kell enni ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Vagyis mit ettek a különféle népcsoportok. Price volt Közép-Amerikai indiánoknál, eszkimóknál, a polinéz szigetvilágban, és így tovább. Nyilvánvaló, hogy a különféle népek étrendje nem volt teljesen azonos – mégis mindegyik népcsoport ugyanolyan egészségnek örvendett. A kérdés tehát az, hogy mi volt a közös ezekben az étrendekben?

Most jön a lényeg:

NEM AZ VOLT A KÖZÖS, HOGY VEGÁK VAGY HÚSEVŐK VOLTAK. NEM AZ VOLT A KÖZÖS, HOGY NYERSEN ETTEK VAGY FŐZTEK.

A vizsgált népcsoportok között voltak, akik gyakorlatilag kizárólag növényi forrásokat fogyasztottak, voltak, akik kizárólag állati eredetű táplálékot. A népcsoportok egy része mindent megfőzött/sütött, míg egy másik mindent (még a húst is) nyersen ette. Mégis, mindenhol ugyanolyan egészséges és vékony embereket talált Mr. Price. (Egy élőlényről a fogazata alapján egyértelműen el lehet dönteni, hogy növényevő, húsevő vagy mindenevő. Az ember nem növényevő. Az ember nem húsevő. Az ember mindenevő – növényi és állati források vegyesen. Ez azt is jelenti, hogy képes kizárólag az egyik, vagy másikon elélni, mégpedig igen hosszú ideig.)

Price, az étrendek mély analízise után rámutatott arra a pár dologra, mely minden étrendben és népcsoportnál megjelent/közös volt:

  1. Az olyan laktofermentált ételek, mint a mai savanyú káposzta, kimchi vagy japán natto mindenhol jelen voltak és az étrendek legfontosabb elemei közé tartoztak.
  2. A napi D-vitamin és A-vitamin bevitel az átlag amerikai napi bevételének körülbelül tízszerese (10-szerese). A források elsősorban tojássárgája, halolaj, vaj, zsír és zsírban gazdag sejtmembránt tartalmazó ételek (kaviár, halikra, kagyló és egyéb rákfélék, ill. állati belső szervek – máj, vese, szív) fogyasztása. [Az átlagos D-vitamin bevitel 200-300 NE között mozog, míg az A-vitamin fogyasztás 600 mcg.]
  3. Minden étrend tele volt olyan ételekkel, melyekben nagy mennyiségben megtalálható a Price által csak „Activator X”-nek nevezett tápanyag – melyet ma a K2-vitaminként azonosítanak.

Látható tehát – az ember képes alkalmazkodni. Azért tudunk zöldséget és növényeket is, ill. húst és tejterméket is enni, mert mindenevők vagyunk. A Földön élnek teljesen vega törzsek és olyanok is, akik gyakorlatilag csak állati táplálékot fogyasztanak – és mindegyik egészséges.

Összefoglalva: az étrend nem egy vallás. Ez tudomány. Az „én ebben hiszek” és ehhez hasonló kijelentések károsak, limitált és szűklátókörű gondolkodást mutatnak. Nem hinni kell – hanem folyamatosan olvasni, kutatni, kísérletezni, fejlődni és leszűrni a tapasztalatokat. Vannak megközelítések, amik jobban, vannak, amik rosszabbul működnek. Számba kell venni az egyéni különbségeket – főleg, amikor a saját étrendünket vizsgáljuk.

Mégegyszer leírom:

Ez nem vallás.

 


Irodalomjegyzék

  1. Am J Clin Nutr. 2000 Sep;72(3):681-9. Dairy foods and bone health: examination of the evidence. Weinsier RL1, Krumdieck CL.
  2. Am J Clin Nutr. 2014 Jul;100(1):278-88. doi: 10.3945/ajcn.113.076901. Epub 2014 Jun 4. Consumption of nuts and legumes and risk of incident ischemic heart disease, stroke, and diabetes: a systematic review and meta-analysis. Afshin A1, Micha R1, Khatibzadeh S1, Mozaffarian D1.
  3. J Med Food. 2013 Mar;16(3):185-98. doi: 10.1089/jmf.2011.0238. Epub 2013 Feb 11. Nutritional quality of legumes, and their role in cardiometabolic risk prevention: a review. Bouchenak M1, Lamri-Senhadji M.
  4. Arch Intern Med. 2012 Nov 26;172(21):1653-60. Effect of legumes as part of a low glycemic index diet on glycemic control and cardiovascular risk factors in type 2 diabetes mellitus: a randomized controlled trial. Jenkins DJ1, Kendall CW, Augustin LS, Mitchell S, Sahye-Pudaruth S, Blanco Mejia S, Chiavaroli L, Mirrahimi A, Ireland C, Bashyam B, Vidgen E, de Souza RJ, Sievenpiper JL, Coveney J, Leiter LA, Josse RG.
  5. Br J Nutr. 1993 Jul;70(1):313-21. Antinutritive effects of wheat-germ agglutinin and other N-acetylglucosamine-specific lectins. Pusztai A1, Ewen SW, Grant G, Brown DS, Stewart JC, Peumans WJ, Van Damme EJ, Bardocz S.
  6. 2000 May;46(5):679-87. Decreased levels of heat shock proteins in gut epithelial cells after exposure to plant lectins. Ovelgönne JH1, Koninkx JF, Pusztai A, Bardocz S, Kok W, Ewen SW, Hendriks HG, van Dijk JE.
  7. Int Arch Allergy Appl Immunol. 1984;75(3):230-6.The effect of concanavalin A and wheat germ agglutinin on the ultrastructure and permeability of rat intestine. A possible model for an intestinal allergic reaction. Sjölander A, Magnusson KE, Latkovic S.
  8. Plant Foods Hum Nutr. 1998;52(3):199-208. Impact of microwave heating on hemagglutinins, trypsin inhibitors and protein quality of selected legume seeds. Hernández-Infante M1, Sousa V, Montalvo I, Tena E.
  9. Food Sci Nutr. 2015 May;3(3):233-41. doi: 10.1002/fsn3.209. Epub 2015 Feb 14. Effects of combined traditional processing methods on the nutritional quality of beans. Nakitto AM1, Muyonga JH1, Nakimbugwe D1.
  10. Plant Foods Hum Nutr. 1992 Apr;42(2):127-33. Effect of domestic processing, cooking and germination on the trypsin inhibitor activity and tannin content of faba bean (Vicia faba). Sharma A1, Sehgal S.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s